A meggondolatlan Zöldmanók

Kelemen Bata Mária

Valahol a Mesebirodalomban létezik a Zöldmanók országa. Szorgalmas kismanók lakják. Ügyelnek a tisztaságra, szépítik a környezetüket. Virágokat, kisebb fákat és cserjéket ültetnek, mivel kicsi a termetük a magasabb fákat nem tudnák gondozni, leszedni a gyümölcseit. Vidáman, jókedvűen élnek itt.

Ám egyiknap mintha ördög bújt volna néhány kismanóba! Letördelték a bokrok kisebb ágait, leszedték zölden a fák termését. Megdobálták vele a fészekben ülő kismadárkát. Szegény védte a tojásait, nem menekült el. Így aztán jó pár darab a fején koppant. A felnőtt manók fegyelmezték Őket: - Ilyet nem szabad csinálni! Elrohad a sok gyümölcs! A fák is élőlények nekik is fáj, ha megsérülnek! A törött ágak könnyeznek!

Akkor megszeppentek, de másnap sajnos újra kezdték a kis haszontalanok! Az egyik idős manó éktelen haragra gerjedt, amikor megpillantotta a virágoskertjét. Vad pusztítást rendeztek benne valakik. Hívta a Manók Tündérét, rögtön megjelent az égen egy fényes csík, ezen meg is érkezett. Nem akart hinni a szemének. Olyan tarolást látott, amit talán még soha! Nagy szomorúság öntötte el a szívét. Hogyan történhetett az országában, hiszen már pici koruktól fogva nevelik a kicsi manókat a természet szeretetére, rendjére, környezetük tisztaságára.

Fölemelte a kezét az ég felé ezt mondta: - azok a manók, akik a pusztítást tették azonnal jelenjenek meg a színem előtt!

Persze ehhez nem volt bátorságuk a gazfickóknak! Meglapultak a domboldalában lévő barlangban.

Na, jól van! - Ti akartátok!

Ismét fölemelte a kezét ebben a pillanatban világosság borította be a környéket, óriási égzengés kíséretében. Ezzel jelezte haragját.

Így szólt: - Halljátok hát büntetésem! - Akik bűnösek e perctől fogva legyenek Fekete Manók! Nem méltók a természet gyönyörű zöld színére! Ha megváltoztok, visszaadom eddig büszkén viselt színeteket! Tudom, hol vagytok! Hiszen Én mindent látok!

Újabb fényesség borította be a tájat égzengés közepette.

Uram fia! - Mit láttak a Zöldmanók? Egy kisebb erdő vágta át az országukat. Újra a Feketemanókhoz intézte szavait:

- Ezen az erdőn csak akkor jöhettek át, ha megváltoztatok! Vigyázzatok, rajtatok tartom a szemem!

A Zöldmanók megköszönték segítségét. Amilyen hírtelen jött a tündér, olyan hírtelen távozott egy fényes csík jelezte útját.

Ez alatt a "híres" társaság a barlangban lapult. Egy idő után kimerészkedtek akkor látták valóban fekete színük lett! Vegyes érzésekkel fogadták. Volt, aki sírva fakadt, de akad olyan is, aki ezt jónak tartotta.

- Mit vagytok úgy oda? - kérdezte.

- Ha nem fürdünk, meg sem látszik rajtunk! Különben is meglátjátok milyen jó dolgunk lesz itt!

- Azt csinálunk, amit akarunk! - Nagyképűsködött a főkolompos.

Néhány napig élvezték az úgymond szabadságot. De honvágyuk támadt, hiányzott a családjuk. Rájöttek nem is olyan jó dolog tönkretenni a természetet. Persze ezt nem merték egymásnak bevallani. Észrevette ezt a Tündér. Belebucskázott a tóba és zöldbékává változott. Gondolta elég volt a büntetésből, segít nekik visszaváltozni. Amint úszkált a tóba, hatalmas sár zápor zúdult a vízbe, követte egy faág, majd egy jókora darab kő. Szerencsétlenségére épp a lábára esett így beszorult a lába a faág és a kő közé.

A legkisebb feketemanó szomorúan üldögélt egyedül a tópartján. Segélykiáltásra lett figyelmes. Gyorsan felpattant futott a hang irányába. Egyre fájdalmasabban kiabált valaki.

- Segítség! - Jaj, a lábam! - Segítség!

A mai sárcsata közben beledobott faág alul jött a hang. Megmarkolta az ágat, húzta, cibálta, minden erejét összeszedve akkorát rántott rajta, hogy fenékre ült.

Újra megszólalt a hang. - Köszönöm a segítségedet!

- Szívesen! - mondta miközben feltápászkodott. Odanézett meglepődve látta: egy zöldbéka lebeg a vízfelszínén. ZÖLD színe van! Szíve hevesen dobogott.

De jó lenne újra a Zöldmanókhoz tartozni! - elmélkedett magában.

- Nagyon hálás vagyok a segítségedért! - szólalt meg a béka.

- Ugyan már semmiség! - Szívesen tettem!

Erre a szóra bizsergést érzett a két fülén. A béka alaposan szemügyre vette. Megkérdezte: - Miféle szerzet vagy Te? Feketemanó zöld fülekkel? - Mit mondtál? - zöldfülekkel? - kérdezte a manó.

- Igen! - Gyere, nézd meg a víztükrében.

Izgatottan rohant, ám szomorúan tapasztalta nem lát benne semmit. A beledobált sártól, piszoktól, zavaros lett a vize.

Szégyenében sírva fakadt, mindent elmesélt a békának.

- Én azt tanácsolom: tegyétek jóvá a bűnötöket!

- Jó ötlet! - köszönöm a tanácsot - helyeselte a manó.

Amíg a békával beszélgettek, odaszállingózott a "híres" fekete csapat. Mindegyik bűnbánó képpel álldogált ott.

- Na, mire vártok? - Induljatok már! - kiáltotta a béka. A manók egymásra néztek, azonnal nekiláttak a takarításhoz. Délre ragyogott a környék, a tóvize csillogott, mint a tükör. Megköszönték a békának a biztatást, elköszöntek tőle. Megígérték, hogy majd meglátogatják. Elsétáltak a kiserdő széléig, leültek a fűre, közben megbeszélték milyen nagy butaságot csináltak. Fogadkoztak: többé nem kerülnek ilyen helyzetbe! Reménykedtek mielőbb megjelenik a Zöldmanók Tündére. Szerettek volna újra otthon lenni.

Egyszer csak mit látnak? A Zöldbéka ugrál feléjük. Mikor elébük ér bucskázik egyet a levegőben, átváltozik a Zöldmanók tündérévé!

Te voltál a tündér? - csodálkoztak a manók? - Igen! Kíváncsi voltam hogyan dolgoztok. Valóban méltók vagytok, a természet zöld színére? Látom nagyon szép rendet raktatok. - dicsérte meg a csapatot.

- Kedves jó Zöldtündér! - Kérünk, ne haragudj ránk! Soha többet nem csinálunk ilyen rosszat! Ígérjük! Csak bocsáss meg nekünk!

- Jól van, látom használt a büntetés! Legyetek újra Zöldmanók! Ezennel megengedem, hogy a szép erdőn keresztül sétáljatok haza!

Ismét feltűnt a fényes csík. Ráült a Tündér ezt kiáltotta vissza:

- Jegyezzétek meg jól! - Csak természetbarátként élhetünk a Földön egészségben!

Köszönjük a leckét! Isten veled! - kiabálták a boldog Zöldmanók. Ezután ígéretükhöz híven óvták és szerették a természetet.