Áprilisi ajándék a Tengelice-erdőben

Róth Erzsébet

Gyuri, a gyík elindult sütkérezni a kedvenc sziklájához. Hosszú volt a tél, jól esett már a tavaszi napsütés. Útközben fürgén kerülgette a műanyag flakonokat és a mindenféle újonnan érkezett dolgokat, amiket a kétlábúak szórtak szét. Kényelmesen elfoglalta napozóhelyét és rácsodálkozott a tájra. Milyen szép is ez a Tengelice-erdő és a fák ölelésében nyújtózó rét! Minden zöld és a virágok, hát, egymással vetélkedve pompáztak a napfényben. Gyuri szívét elöntötte a hála, milyen nagyszerű is ez a hely, milyen jó is itt élni!

Csak ez a sok szemét ne lenne itt. Nem érti a kétlábúakat, talán nem találják a világot olyan szépnek és otthonosnak, mint ő? Merengett tovább és közben a Nap melege teljesen átjárta minden porcikáját. Valamit tenni kell, ez nem maradhat így, erre a döntésre jutott. Felpattant a napozásból és visszacikázott az erdőbe. Ma délutánra rendkívüli erdőgyűlést kell tartaniuk, úgy határozott.

Felszaladt a fára és riasztotta az éppen ebédelő szarkapárt, Szabinát és Szabolcsot.

- Szabi! Szabi! Figyeljetek! - kiáltotta Gyuri.

- ­Szervusz, Gyuri, mi újság? - cserregték egyszerre a szarkák.

- Segítsetek, kérlek, ma délutánra rendkívüli erdőgyűlést kell összehívnunk, riadóztassátok a lakókat! Újabb szemétkupacokat találtam, valamit tennünk kellene.

- Rendben van Gyurikám, máris indulunk! - és azzal a lendülettel elröppentek, hogy bejárják Tengelice minden zegét-zugát.

Gyuri lepődött meg a legjobban, milyen jól sikerült a szarkapár híradása, szinte teljes volt a létszám a régi várromnál. Mindenki elfoglalta a helyét és a soros elnök, Benő, a vadkan hangos röffenéssel csendet kért és üdvözölte a megjelenteket. Megkérte a környező fákat, hogy ágaikkal és leveleikkel adják tovább a megbeszélésen elhangzottakat az erdő többi növénye számára is. Lágy suhogással egyetértően ringatták ágaikat a rom körül álló bokrok és fák.

Majd örömmel köszöntötte az erdőszéli házikóból érkezett gyakori vendégeket, a két házi cicát, Margaréti Micit és Virágtündér Lilit is, akik finom bólintással köszönték meg a figyelmességet.

Ezután Benő szót adott Gyurinak:

• Gyuri, a gyík, Te kezdeményezted az ülést, hallgatunk hát!
• Köszönöm szépen, hogy ilyen szép létszámban eljöttetek. Kedves lakótársaim! Már ti is láttátok, hogy újabb szemétkupacok jelentek meg az erdőben. Mai pihenőm alatt arra gondoltam, hogy meg kell állítanunk a szemétdombok további növekedését. Lenne egy javaslatom.
• De hát mit tudnánk tenni, mi erdőlakók? Nem lehet megenni, nem lehet elásni, nagyon rossz szaga van - vágott közbe fintorogva Helga, a harkály. - Gyógyítom a fákat, de a szemetet nem tudom eltüntetni.
• Igen-igen, éppen ezért lenne szükségem a segítségetekre. Azt hiszem, a megoldáshoz be kellene vonnunk a kétlábúakat - erősködött Gyuri.
• Micsoda?! - egyszerre hördültek fel az erdőlakók. - Egyre hangosabban zúgni kezdtek a méltatlankodó fák is.
• Nem bízom a kétlábúakban - sikoltott fel Gedeon, a százlábú. - Hiszen ők hozzák ide ezt a sok mindenféle fura és büdös dolgot. Nem is nézik, hogy hová teszik, el kellett költöznöm most már a harmadik lakásomban lakom, mert folyton rápakoltak az előzőekre. Egyszerűen elüldöztek! - dobbantott sértődötten húsz lábával.
• Így van, így van - kiáltották kórusban a hangyák. - Nekünk is többször tönkretették a szállásunkat! - Megbízhatatlan lények!
• Csöndet! Csöndet kérek! - mordult röfögve Benő - adjuk vissza a szót Gyurinak.

A társaság morgolódva elcsendesedett és visszafordultak Gyuri felé:

• Szóval mindannyian tudjuk, hogy vannak jó és ártó kétlábúak. A kedves túrázókban és a legtöbb falubeliben megbízhatunk, hiszen nekik is fontos, hogy szép környezetbe érkezhessenek.

Helyeslő morajlás hallatszott.

• A túrázók elhozzák majd a gyerekeiket a városokból jó levegőt szívni és azért, hogy gyönyörködhessenek a szép erdőben, a virágokban. És ha meglátják a szemétdombokat, megértik, mi folyik itt és segíteni fognak az eltávolításukban. Lenne egy ötletem, hogy a környékbeli kedves lakók bevonásával megtisztítsuk az erdőt.

Gyuri gyorsan elmondta a tervét. Az erdőlakók bele-beleszólva ugyan, de azért mancs vagy szárny felmutatással elfogadták a javaslatot. Most már csak tenni kellett érte.

A két házi cica, Margaréta Mici és Virágtündér Lili összekacsintott és elegánsan útra keltek hazafelé, Gábris bácsi házához.

A két cicahölgy hosszasan tanakodott azon, hogy Vargányát és Pereszkét, Gábris bácsi öreg kutyáit bevonják-e, ám rájöttek, hogy bizonyos feladatokhoz szükség lesz az erejükre is.

Nagy sürgés-forgás kezdődött a faluszélen. Gábris bácsi éppen a fészerbe ment, hogy a festékeket megkeresse, mivel a kerítés már megérett egy új festésre. De nem találta az ecseteket. - Hm. Ezt nem értem - motyogta maga elé, hiszen biztosan tudom, hogy itt hagytam a festékek mellett. - De hová lett a kék és fehér festékes doboz? - Valaki elvitte volna? - nézett körül tanácstalanul. Visszament a verandára és gondolataiban elmerülve beült a hintaszékébe. Halk neszezésre lett figyelmes. Vargánya és Pereszke egy-egy sötét szatyrot vontatattak és meg-megállva óvatosan körülkémleltek. A cicák előrefutva ellenőrizték, hogy nincs-e valamilyen úti akadály. Most már nagyon kíváncsi lett Gábris bácsi, hová is mennek a kedvencei.

Időközben az erdőben Gyuri irányításával a korábbi turistajelzéseket nagy falevelekkel eltakarták, eltemették az útjelző köveket, és Benő vezetésével a vaddisznócsalád új csapásokat készített. Az ecseteket a varjúcsalád átvette és már vitték is Gyuri csapatához. Szarvas Szilárd az agancsára akasztotta a festékes vödröt és szaladt vele a többiekhez. A mókusok pedig az új csapások mentén álló fák oldalára festették fel a turistajelzéseket, egy sor fehér, egy sor kék, majd újból egy sor fehér került a kérgekre. Maszatosan nevetgéltek egymásra.

Gábris bácsi fogta szépen faragott botját és elindult óvatosan Vargányáék után. Nagyon óvatosan lépdelt. Ám a fák és bokrok finom suhogással riadóztatták a csapatot, hogy váratlan kétlábú vendég közeledik. Minden erdőlakó elbújt, a levelek alá, az árkokba, volt, aki felszaladt a fa tetejére.

Gábris meglátta az első friss festést a tölgy oldalán. Még éppen, hogy száradni, kezdett. - Nahát, miben mesterkednek a kis barátaink? - kíváncsian lépdelt tovább. Az erdő változott, már nem a régi, jól kitaposott úton haladt tovább. A frissen festett jelzéseket követte, míg elérkezett egy nagy szemétkupachoz. Aztán még egyhez. És még egyhez. - Ejnye-bejnye, mi folyik itt? Mi ez a sok műanyag? Építési törmelék és fura szagú hordók? Csak nem gyógyszeres dobozok vannak még itt is?

Amíg szomorúan álldogált és nézegette az elé táruló látványt, újabb lépéseket és vidám hangokat hallott a háta mögött. Két túrázó érkezett az új jelzések mentén, akik szintén megdöbbenve álltak meg. Felháborodásukat osztották meg egymással, amikor a távolból énekhangokat hallottak és feltűnt egy iskolás csoport is. Az első döbbenet után, cselekedni kezdtek. Segítséget kértek a veszélyes anyagok eltávolítására, megszervezték a terület tisztítását.

Gábris bácsi megértette, hogy az erdőlakóknak és falusi barátaiknak mi is volt a céljuk. Az erdőlakók csendesen visszahúzódva, ám annál boldogabban lesték a kétlábú segítőket. A Tengelice-erdő szép és tiszta lett újból. Gyuri is vidáman szaladt fel kedvenc napozóhelyére, elégedetten szemlélte a táj változását, a napfény a zöld legszebb árnyalatait varázsolta ékszerként csillogó bőrére.

Később Gábris bácsi vasárnapi ebédje utáni pihenőjét tartotta. Mellékuporodott a még festékes orrú Vargánya és Pereszke is a két kis cicával. Megsimogatta kedvenceit és megdicsérte őket.

- Tudjátok, nagyszerű dolgot tettetek és mondjátok meg erdőlakó barátainknak is, hogy köszönjük szépen! Mindannyiunké az erdő, a víz, a levegő és hálával tartozunk a természetnek a gondoskodásért, viszonozzuk a jóságát! - ringatózott tovább hintaszékében és felnézett az égen úszó bárányfelhőkre.

Vecsés, 2017. április 3.